Miért Svéd a Svéd masszázs?

Miért Svéd a Svéd masszázs?

Legrégebbi gyógyeljárások közé tartozik a masszázs. A fájdalom csillapítása a fájdalmas testrész simogatásával, dörzsölésével, nyomogatásával ösztönös cselekvés. A masszázs különböző formáit évezredeken át alkalmazták gyógyításra, vagy a betegek fájdalmának enyhítésére.  

Elnevezésének pontos eredetét nem ismerjük, származhat az arab “massah” szóból, mely kézzel való simogatást jelent, de akár a görög “massein” szóból, mely jelentése pedig dörzsölni és gyúrni. 

Legrégebbi feljegyzés Indiából származik Kr.e. 4000 tájt, hiszen ekkor vette kezdetét az írásjelek használata.
India sokoldalú ismeretséggel rendelkezett egészségmegőrzés, orvoslás téren: fürdők, sportcsarnokok, ismerték a jógát s masszázzsal egészítették ki.
Első kórház létrehozása is hozzájuk köthető.

 Indiában i.e. 1500 körül a Védákban az ó-egyiptomihoz hasonló leírások maradtak fenn a gerinc betegségekről és kezeléséről. A kezeléseket meleg fürdővel és meleg olajos pakolásokkal készítik elő, hogy az izmok ellazuljanak. Leírják a nyakcsigolyák pontos helyre igazítását. Az utókezelések során kenőcsöket használtak melyeket masszázzsal egészítettek ki. 

A masszázs szó görög elnevezésének szószerinti fordítása: gyúrni, dörzsölni. Hippokratész (i.e. 460-377) a szervezet egészséges működéséhez elengedhetetlennek tartotta a friss levegőt, a megfelelő táplálkozást, a gyógyfürdőt és a masszázst. Officina Medici című könyvében írt a masszázs élettani hatásairól. A következőket írta: „Az orvosnak sok mindenben járatosnak kell lennie, de elsősorban a dörzsölésben. A dörzsölés helyére ránthat egy kilazult ízületet, vagy kilazíthat egy éppenséggel merev ízületet.” Hippokratész összegezte és továbbfejlesztette az előző korok és saját kora gyógyászati ismereteit. Görögországban a sportolóknál versenyek előtt és után is kötelező volt a masszázs, hogy az izmok fáradtságát leküzdjék. 

A görög kultúrát magába szippantotta a Római Birodalom. Ez az egészség területére is érvényes volt. Legnagyobb orvosuk Galenus volt, aki Hippokratésztől átvette tanait, és Tripsis című művében utasításokat, javallatokat adott a masszázzsal kapcsolatosan.
Galenus tanait később Avicenna arab orvos vitte tovább.
Az Orvosi törvények könyve című művében mind a masszázst részletesen ismerteti, mind pedig a hidroterápiával és a dietikával összekapcsolt masszázsformákat. 

Magyarországon Mátyás király udvarában végeztek a masszázshoz hasonló “dögönyözést”. A fürdő kultúra és vele együtt a masszázs a török megszállás idején terjedt el. A fürdőmesterek végezték a masszázsokat, illetve ők is fejlesztették tovább e kezelési módszert. 

A felvilágosodás idején indult fejlődésnek az orvostudomány, és a masszázs is egyre nagyobb teret hódított meg. Az 1. feljegyzéseket, melyek tudományos alapokra épültek egy svéd vívómester írta, Pehr Henrik Ling. Könyvében ismertette a masszázs alapjait és fogásait, hatásait és javallatait. Innen ered a svéd masszázs elnevezés.
A svéd masszázsiskoláknak számos képviselője volt, angolok, németek, oroszok és franciák. Valószínűséggel így terjedhetett el egész Európában a masszázs.
Közben Finnországban is kialakult egy sajátos gyógyító módszer, a finn masszázs, amit ötvöztek a szaunakultúrával. A 19. században Mosengeil (német) és JG Metzger (holland, Ling tanítványa) összegyűjtötték az addigi tapasztalatokat, és 1867-ben kiadtak egy könyvet a masszázsról. Ebben a könyvben felvetették, hogy a masszázsnak reflexiós hatásai is lehetnek.
Hoffa volt, aki Németországban Ling módszerét tovább fejlesztette, és tapasztalatai alapján leírta a masszázs helyi és távoli hatásait is. Ő volt, aki a masszázs mellett bevezette az ízület mobilizációt.
1893-ban írta meg Masszázs kézikönyve című könyvét, melyben összefoglalta a legújabb technikákat, benne az 5 alapfogást, mely ma is meghatározó a tanulmányainkban – simítás, dörzsölés, gyúrás, rezegtetés, ütögetés. A 19. század végén Bergmann kezdeményezésére alapítják meg az 1. állami masszírozóiskolát a berlini egyetemi klinikán. 1890-ben pedig William Murell londoni klinikus is bevezette a masszázs oktatását. Az orvosképzés része lett az orvosi egyetemeken és klinikákon. A 20. század 1. évtizedeiben pedig a klasszikus masszázs mellett elkezdtek kialakulni a speciális masszázsfajták is. Az írásos dokumentumoknak köszönhetően láthatjuk, hogy a masszázs fejlődése egy folyamatos folyamat, melyben az orvosi és egészségügyi felfedezések segítettek.

 ^{Forrás: Dr Ormos Gábor: A csontkovácsok titkai http://masszazs-neked.hu/masszazs-eredete-es-kialakulasa/ http://www.eletoazis.hu/masszazs_tortenet.htm}